Pogány Géza festőművész


Pogány Géza 1927. augusztus 2-án született a vas megyei Szombathelyen. Szüleitől szigorú, vallásos neveltetést kapott. 1945-ben érettségi vizsgát tesz, és a következő 2 évet (1945-47) a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetemen tölti. 1947-től 1950-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, tehetsége hamar megmutatkozik, Bernáth Aurél és Burghardt Rezső tanítványa. 1950-ben főiskolai tanulmányai politikai okokból erőszakosan megszakadnak, majd 9 évig „büntetésből”- gyakran éjszakába nyúlóan - dolgozik az Operaházban segédmunkásként, később pedig díszletfestőként.

1959-ben visszatér hivatásához, eljön az Operaháztól. Életében egy felfelé ívelő periódus következik. Ezen időszakban rengeteget fest, önszorgalommal kiállításokat is rendez, mivel hivatalos helyeken minden követ megmozgatnak a művész boldogulásának akadályozására.

1960-as évektől több európai országba látogatott el, tanulmányutakon vett részt. Önálló és sikeres kiállítások szerveződtek számára, melyek remek alkalmak voltak arra, hogy megismertesse munkásságát a nagyközönséggel. Hátrahagyott visszaemlékezéseiben 1962-től számítja legjobb festői korszakát.

Művei között szerepel számos csendélet, tájkép, relief, plasztikus falikép, enteriőr, több köztéri műalkotás. Kristálykompozíciói különlegesek és egyediek, melyekben többféle valódi féldrágakövet is felhasznál. Az ásványokon kívül plasztikus alkotásaiban előszeretettel használt fémeket, textileket, ferrosziliciumot, üveget, vörösrezet. Munkásságát mindvégig elkísérte a vallásos neveltetés, számtalan szakrális témájú műremeket készített. Élete egyik fő alkotása a Szentlélek eljövetele 60 m²-es oltárkép, mely Budapesten a Remetekertvárosi Szentlélek Templomban méltón őrzi a művész kezeinek nyomát.

Pogány Géza sokoldalú, kreatív alkotó. Minden egyes alkotása egy feledhetetlen utazásra invitál bennünket, mely utazás során megismerhetjük az Ő életszemléletét, legbelső világát. Mindaz, aki részt vesz ezen az utazáson, különleges élmény részese lehet.

PPA


Visszaemlékezés


Emlékszem gyermekként gyakran álltam, olykor órákat ültem Édesapám mögött miközben dolgozott, s figyeltem miként lesznek a körvonalakból foltok, a foltokból formák, majd végül elkészült a mű. Ilyenkor Édesapám előbb lelakkozta, majd kerített egy keretet és belepróbálta a kész műalkotást, s közben mindig tréfásan felidézte mestere, Bernáth Aurél szavait, miszerint „a kész műremekből 80% a keret, 10% az üveg, a maradék pedig a festmény”.

A festészet nem csupán munka volt számára, hanem szenvedély. Emlékszem például a családi albumban a „piros szem effektust” úgy küszöbölte ki, hogy ha valaki a képen szereplő személyek közül becsukta a szemét, vagy épp piros volt a szeme, egyszerűen kijavította tollal, vagy egy kis festéket pöttyentett rá. A tetőtéri műterme ferde falait csodálatos barlangrajzokkal díszítette, s amikor próbált valamit elmagyarázni és gyermekként nem értettük, gyakran illusztrálta rajzzal az elmondottakat, ilyenkor néhány pillanat alatt csodálatos skiccek készültek keze nyomán.

Kalandos élete során –átélte a II. világháborút, 56-ot és a kommunizmus legsötétebb éveit– a nehézségek és elnyomás ellenére is jelentős sikereket könyvelhetett el. Ennek eredményeként nagyon gazdag életművet hagyva maga után, amely több nagyszabású köztéri műalkotásban, sok szép festményben, igényesen kivitelezett könyvillusztrációkban ölt testet. Műveivel számtalan sikeres önállóan és csoportosan rendezett kiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. 2001-ben az utolsó kiállítása megnyitóján már nem tudott részt venni, előtte nem sokkal hunyt el, azonban művein keresztül ma is megcsodálhatjuk.




Copyright © PA 2024